Dr. Pintér István
1969 õszén születtem. Az általános iskolai tanulmányaimat Ecsenyben és Felsõmocsoládon végeztem, majd Kaposváron a Munkácsy Mihály Gimnáziumban érettségiztem.
1989-tól élek Pécsen. 1995-ben szereztem diplomát a Pécsi Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán majd ezt követoen 2009 nyaráig a Pécsi II. sz. Belgyógyászati Klinika és Nephrológiai Centrumban dolgoztam, 2009 tavaszától adjunctusként.
2000-ben belgyógyászatból, 2003-ban nephrológiából szakvizsgáztam, 2007-ben a Magyar Diabetes Társaság Diabetológus Orvosa minõsítést szereztem, majd 2009-ben "Iatrogén, elsõsorban gyógyszer okozta vesekárosodások" címmel védtem meg Ph.D téziseimet. Tagja vagyok a  Magyar Nephrológiai Társaságnak, a Magyar Diabetologiai Társaságnak és a Magyar Hypertonia Társaságnak.
A fõ érdeklõdési és tevékenységi körömbe a cukorbetegek és vesebetegek és magas vérnyomásban szenvedõk kezelése, gondozása és oktatása valamint életmódi tanácsadás tartozik.
Feleségem Noémi gyermekorvos és gyógytornász. Két gyermekünk van Emma és Benedek.
2009 nyarától magánorvosként dolgozom.

Tovább:
vesemûködés,
magasvérnyomás,
testsúly,

Alapgondolatok a vesemûködésrõl
Az embereknek általában két, egyforma nagyságú és szerkezetû veséje van, melyek egy átlagos felnõttnél körülbelül 10-12 cm nagyságú és súlyuk egyenként körülbelül 120- 150gramm. A vese felszíne sima, mely alatt hasi UH vizsgálattal egy körülbelül 1-2 cm-es a mûködése szempontjából kiemelkedõ jelentoségû terület a kéregállomány található. A kéregállomány által körülvett terület fontos része a vesemedence. Az innen induló  húgyvezeték köti össze a vesét a húgyhólyaggal, melybol végül a húgycsövön keresztül ürül a vizelet a külvilág felé.
A vesék mûködésükhöz jelentõs mennyiségû vért igényelnek. A szervezet normális körülmények között a teljes keringõ vérmennyiség 20%-át biztosítja a két vese számára.
A vesék szabályozzák a szervezet víz,-ion és sav-bázis háztartását és hormonokat is termelnek, illetve D vitamin aktiválásában is részt vesznek. Az összetett funkciójukból adódóan a vizeletképzésen kívül a vérképzés a csontanyagcsere és a vérnyomás szabályozásában is jelentõs a szerepük.
Tekintettel arra, hogy a vesékben fájdalomérzékelõ receptor szinte csak a vesét körülvevõ tokban található a vesebetegségek zöme alattomosan, lappangva, fájdalom és így figyelmeztetõ jel nélkül alakul ki. Fájdalom csak a vese heveny gyulladása illetve a vizeletelfolyás akadályozottsága kapcsán kialakuló tokfeszüléskor jelentkezik, a betegségek zömét adó és a vese méretének csökkenéséhez vezetõ betegségek esetén nem.
A vesebetegségre csak a normális mûködés kieséséból adódó eltérések utalnak: folyadékfelszaporodás, a méreganyagok vérszintjének emelkedése, vérszegénység, magas vérnyomás. A laikus, hétköznapi ember a lassan kialakuló betegség során megjelenõ kétoldali láb vagy szemhéjduzzanat, a fejfájás vagy látászavar, a romló erõnlét, bõrviszketés és étvágytalanság kapcsán a deréktáji fájdalom hiányában nem gondol vesebetegségre.
Az elõzõekkel magyarázható az, hogy jelenleg is a vesebetegségek közel fele csak akkor kerül felismerésre, amikor már csak vesepótló kezeléssel vagy vese transzplantációval tartható életben. Magyarországon évente körülbelül 10 ezer ember szorul átmenetileg, illetve zömében tartósan vesepótló kezelésre.
A becslések szerint pedig 2015-re a világon 36 millió embernek lesz krónikus vesebetegsége.

Alapgondolatok a magas vérnyomásról
A magas vérnyomás egy olyan betegség, mely tömegeket érint hazánkban és a világon egyaránt. Sajnos kezeletlen állapotban számos szervet illetve szervrendszert érintõ károsodáshoz vezet, tehát a betegség megelõzése, kezelése mind a beteg mind a társadalom szempontjából kiemelt jelentoségû.
Magas vérnyomásról, vagy hypertonia betegségrõl beszélünk, ha a vérnyomás nyugalomban, három különbözõ (legalább egyhetes idõközzel mért) értékeinek átlaga a 140Hgmm-es szisztolés, vagy a 90Hgmm-es disztolés értéket eléri, vagy meghaladja.
Mikor gondoljon rá?
Ha a családjában van magas vérnyomásban szenvedõ beteg.
Ha gyakran fáj a feje. Ha romlik a látása.
Ha jelentõs túlsúlya, cukor- vagy vesebetegsége van, vagy dohányzik.
A megelõzésrõl
Ne dohányozzon! Kerülje a mértéktelen alkoholfogyasztást!
Keveset vagy egyáltalán ne sózza ételeit.
Napi rendszerességgel fogyasszon friss zöldséget illetve gyümölcsöt.
Napi rendszerességgel végzett fizikai aktivitással törekedjen testsúlyának optimalizálására.
Mi a teendõ?
Amennyiben Ön 140/90Hgmm feletti átlagértékeket  mért vagy már ismert és kezelt hypertoniás beteg, de a vérnyomása a fenti kritériumok mellett is magasabb, mint   130/80 Hgmm akkor kérem forduljon családorvosához.

Bevezetõ gondolatok a testsúly témakörébõl
A normális testsúly, tápláltsági állapot definíciói
A jelenlegi ismereteink szerint az ideális testsúlyunkat a legegyszerûbben  a testmagassság-100 képlettel számolhatjuk ki férfi esetén és ebbõl további 10 százalékkal csökkentve kaphatjuk meg ugyanezt nõkre vonatkoztatva. Tehát egy 170 cm-es férfi ideális súlya 70kg, míg egy ugyanilyen magas nõé 63kg.
További, kissé bonyolultabb számolást igénylõ módszerek is ismertek( pl.BMI=testtömegindex ), illetve léteznek egyéb, elsõsorban a tudományos életben  széles körben elfogadott kritériumok is (pl: haskörfogat, mely nõknél 80cm , míg férfakinál 92 cm alatt normális).
A jelenlegi állapotokról
A mai világunkban a társadalom egyre nagyobb hányada kerül ezen értékek fölé és sajnos egyre fiatalabb életkorban. A testsúlyfelesleg mértékétõl függõen beszélhetünk túlsúlyról, kövérségrõl (orvosi szaknyelven obezitásról) és extrém obezitásról.
A fejlett nyugati társadalmakban és hazánkban is az emberek több mint felének különbözõ mértékû testsúlyfeleslege van.
A háttérben álló okokról
A testsúly kedvezõtlen alakulásának hátterében az áll, hogy táplálékkal felvett energia meghaladja a napi tevékenység során elhasznált energiát és a felesleg raktározódik.
A testsúly optimalizálás lehetõségei
A táplálékkal felvett energia csökkentése (minõségi és mennyiségi változtatásokkal) mellett a leadott energia növelése (elsõsorban a rendszeres fizikai aktivitással) és életmódi változtatások együttesen vezethetnek eredményhez.
Az étkezéseinkhez használt alapanyagok minõségének változtatását néhány példán szemléltetném:
1.napi folyadékfelvételünket (mely optimálisan 2 liter körüli) a cukrozott üdítõk és szeszesitalok helyett csapvíz vagy ásványvíz fogyasztásával oldjuk meg
2.együnk naponta legalább 5-600g friss zöldséget és gyümölcsöt
3.az állati zsiradékok helyett használjunk növényi olajat
4.ne nassoljunk (az erõsen sózott vagy cukrozott élelmiszereket kerüljük)

A mennyiségi változtatások
Mit értünk rendszeres fizikai aktivitáson?
Naponta legalább fél-egy óráig végzett folyamatos mozgást, mely során izzadni kezdünk.
A mozgásforma kiválasztásánál az úszást és/vagy a gyaloglást mindenképpen javasoljuk, hiszen sok izomcsoportot érintenek. A jelentõs testsúlyfelesleggel rendelkezõk izületeinek védelme érdekében a vizitorna lenne a legmegfelelobb.
 
Életmódbeli változtatások
A rendszeres étkezések kialakítása alapfeltétel a testsúly rendezésében, ezért
1.naponta legalább 5-6 alkalommal étkezzünk (reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora és bizonyos esetekben pótvacsora).
2.az étkezések között megfelelõ idõ teljen el (reggeli 6-7 óra között, tízórai 10 óra körül, ebéd 12-13 óra között, uzsonna 15-16 óra körül és a vacsora 18 óra körül, ha szükséges, akkor a pótvacsora 21-22 óra között)
3.az étkezések energiatartalma megfelelõ legyen
4.minden étkezést kövessen fizikai aktivitás