Belgyógyászat, nephrológia, diabetológia

Alapgondolatok a veseműködésről

Az embereknek általában két, egyforma nagyságú és szerkezetű veséje van, melyek egy átlagos felnőttnél körülbelül 10-12 cm nagyságú és súlyuk egyenként körülbelül 120- 150gramm. A vese felszíne sima, mely alatt hasi UH vizsgálattal egy körülbelül 1-2 cm-es a működése szempontjából kiemelkedő jelentőségű terület a kéregállomány található. A kéregállomány által körülvett terület fontos része a vesemedence. Az innen induló húgyvezeték köti össze a vesét a húgyhólyaggal, melybol végül a húgycsövön keresztül ürül a vizelet a külvilág felé.
A vesék működésükhöz jelentős mennyiségű vért igényelnek. A szervezet normális körülmények között a teljes keringő vérmennyiség 20%-át biztosítja a két vese számára. A vesék szabályozzák a szervezet víz,-ion és sav-bázis háztartását és hormonokat is termelnek, illetve D vitamin aktiválásában is részt vesznek. Az összetett funkciójukból adódóan a vizeletképzésen kívül a vérképzés a csontanyagcsere és a vérnyomás szabályozásában is jelentős a szerepük.
Tekintettel arra, hogy a vesékben fájdalomérzékelő receptor szinte csak a vesét körülvevő tokban található a vesebetegségek zöme alattomosan, lappangva, fájdalom és így figyelmeztető jel nélkül alakul ki. Fájdalom csak a vese heveny gyulladása illetve a vizeletelfolyás akadályozottsága kapcsán kialakuló tokfeszüléskor jelentkezik, a betegségek zömét adó és a vese méretének csökkenéséhez vezető betegségek esetén nem.
A vesebetegségre csak a normális működés kieséséből adódó eltérések utalnak: folyadékfelszaporodás, a méreganyagok vérszintjének emelkedése, vérszegénység, magas vérnyomás. A laikus, hétköznapi ember a lassan kialakuló betegség során megjelenő kétoldali láb vagy szemhéjduzzanat, a fejfájás vagy látászavar, a romló erőnlét, bőrviszketés és étvágytalanság kapcsán a deréktáji fájdalom hiányában nem gondol vesebetegségre.
Az előzőekkel magyarázható az, hogy jelenleg is a vesebetegségek közel fele csak akkor kerül felismerésre, amikor már csak vesepótló kezeléssel vagy vese transzplantációval tartható életben. Magyarországon évente körülbelül 10 ezer ember szorul átmenetileg, illetve zömében tartósan vesepótló kezelésre.
A becslések szerint pedig 2015-re a világon 36 millió embernek lesz krónikus vesebetegsége.
Ha jelentõs túlsúlya, cukor- vagy vesebetegsége van, vagy dohányzik.


Alapgondolatok a magas vérnyomásról

A magas vérnyomás egy olyan betegség, mely tömegeket érint hazánkban és a világon egyaránt. Sajnos kezeletlen állapotban számos szervet illetve szervrendszert érintő károsodáshoz vezet, tehát a betegség megelőzése, kezelése mind a beteg mind a társadalom szempontjából kiemelt jelentőségű.
Magas vérnyomásról, vagy hypertonia betegségről beszélünk, ha a vérnyomás nyugalomban, három különböző (legalább egyhetes időközzel mért) értékeinek átlaga a 140Hgmm-es szisztolés, vagy a 90Hgmm-es disztolés értéket eléri, vagy meghaladja.

Mikor gondoljon rá?
Ha a családjában van magas vérnyomásban szenvedő beteg.
Ha gyakran fáj a feje. Ha romlik a látása.

A megelőzésről
Ne dohányozzon! Kerülje a mértéktelen alkoholfogyasztást!
Keveset vagy egyáltalán ne sózza ételeit.
Napi rendszerességgel fogyasszon friss zöldséget illetve gyümölcsöt.
Napi rendszerességgel végzett fizikai aktivitással törekedjen testsúlyának optimalizálására.

Mi a teendő?
Amennyiben Ön 140/90Hgmm feletti átlagértékeket mért vagy már ismert és kezelt hypertoniás beteg, de a vérnyomása a fenti kritériumok mellett is magasabb, mint 130/80 Hgmm akkor kérem forduljon családorvosához.


Bevezető gondolatok a testsúly témaköréből

A normális testsúly, tápláltsági állapot definíciói
A jelenlegi ismereteink szerint az ideális testsúlyunkat a legegyszerűbben a testmagassság-100 képlettel számolhatjuk ki férfi esetén és ebből további 10 százalékkal csökkentve kaphatjuk meg ugyanezt nőkre vonatkoztatva. Tehát egy 170 cm-es férfi ideális súlya 70kg, míg egy ugyanilyen magas nőé 63kg.
További, kissé bonyolultabb számolást igénylő módszerek is ismertek( pl.BMI=testtömegindex ), illetve léteznek egyéb, elsősorban a tudományos életben széles körben elfogadott kritériumok is (pl: haskörfogat, mely nőknél 80cm , míg férfiaknál 92 cm alatt normális).

A jelenlegi állapotokról
A mai világunkban a társadalom egyre nagyobb hányada kerül ezen értékek fölé és sajnos egyre fiatalabb életkorban. A testsúlyfelesleg mértékétől függően beszélhetünk túlsúlyról, kövérségről (orvosi szaknyelven obezitásról) és extrém obezitásról.
A fejlett nyugati társadalmakban és hazánkban is az emberek több mint felének különböző mértékű testsúlyfeleslege van.

A háttérben álló okokról
A testsúly kedvezőtlen alakulásának hátterében az áll, hogy táplálékkal felvett energia meghaladja a napi tevékenység során elhasznált energiát és a felesleg raktározódik.

A testsúly optimalizálás lehetőségei
A táplálékkal felvett energia csökkentése (minőségi és mennyiségi változtatásokkal) mellett a leadott energia növelése (elsősorban a rendszeres fizikai aktivitással) és életmódi változtatások együttesen vezethetnek eredményhez.

Az étkezéseinkhez használt alapanyagok minőségének változtatását néhány példán szemléltetném:

    1. napi folyadékfelvételünket (mely optimálisan 2 liter körüli) a cukrozott üdítõk és szeszesitalok helyett csapvíz vagy ásványvíz fogyasztásával oldjuk meg
    2. együnk naponta legalább 5-600g friss zöldséget és gyümölcsöt
    3. az állati zsiradékok helyett használjunk növényi olajat
    4. ne nassoljunk (az erősen sózott vagy cukrozott élelmiszereket kerüljük)

A mennyiségi változtatások
Mit értünk rendszeres fizikai aktivitáson?
Naponta legalább fél-egy óráig végzett folyamatos mozgást, mely során izzadni kezdünk. A mozgásforma kiválasztásánál az úszást és/vagy a gyaloglást mindenképpen javasoljuk, hiszen sok izomcsoportot érintenek. A jelentős testsúlyfelesleggel rendelkezők izületeinek védelme érdekében a vizitorna lenne a legmegfelelőbb.
Életmódbeli változtatások
A rendszeres étkezések kialakítása alapfeltétel a testsúly rendezésében, ezért:

    1. naponta legalább 5-6 alkalommal étkezzünk (reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora és bizonyos esetekben pótvacsora).
    2. az étkezések között megfelelő idő teljen el (reggeli 6-7 óra között, tízórai 10 óra körül, ebéd 12-13 óra között, uzsonna 15-16 óra körül és a vacsora 18 óra körül, ha szükséges, akkor a pótvacsora 21-22 óra között)
    3. az étkezések energiatartalma megfelelő legyen
    4. minden étkezést kövessen fizikai aktivitás